CXLVIII. ZSOLTÁR

T. B.

Intése minden állatoknak és az embereknek

 az Istennek dicséretire.

1

Noh, dicsérjétek mindnyájan

Az Urat az menyországban,

Dicsérjétek őt az égben,

Az ő fölséges székiben,

Minden angyalok őt dicsérjék,

És minden mennyei seregek:

Az nap és hold őt dicsérje,

Minden csillagokkal öszve.

2

Az Urat ti, magas egek,

Dicsérjétek minden vizek,

Kik fönt az égen levegtek,

Az Úr nevét dicsérjétek.

Mert mindeneket igéjével,

Ő teremte nagy erejével,

Mindent úgy megerősíte,

Hogy megálljon mindörökké.

3

Mindeneknek módot ada,

Hogy ki-ki abban maradna.

Ti, cethalak és mélységek,

Az Úr Istent dicsérjétek.

Tűz, kőesső, hó és az pára,

Az Úr Istent fölmagasztalja,

Őt áldjátok, forgószelek,

Kik beszédének engedtek.

4

Ti, hegyek, halmok és völgyek,

Nagy cédrusfák és egyebek,

Szeléd barmok, fenevadak,

Földi férgek és madarak:

És ez földön minden királyok,

Minden népek, valahol laktok,

És világi fejedelmek,

Kik nagy tiszteket viseltek,

5

Ifjak, leányok és vének,

Az Úr Istent dicsérjétek,

Mert nevének dicső volta

Mennyet, földet föllyülmúlja.

Fölemeli szarvát népének,

Minden szentek őtet dicsérjék,

Izráel választott népe

Az Úrnak nevét dicsérje.