CXXIX. ZSOLTÁR

T. B.

Dicséreti az Istennek az megszabadításért.

1

Én ifjúságomtúl fogva engem

Sanyargattak, mondhatja az Izráel,

Régtűl fogva sok bút töttek nékem,

Mégsem fogyathattak el teljességgel.

2

Keresztül, széjjel az én hátamat

Megszántották és megszaggatták szörnyen,

Vontanak rajtam nagy barázdákat,

Úgyhogy testemben semmi ép tag nincsen.

3

De az igazságnak jó Istene

Elszaggatá az ellenség kötelét,

Kik irégykednek Sion hegyére,

Nagy szégyenség térítse hátra őket.

4

Mint az hitván fű, ollyak legyenek,

Azmelly szokott nőni az eszterhákon,

Elasz, minekelőtte kinyőnék,

Azkiben nincsen sohol semmi haszon.

5

Kin az arató nem talál annyét,

Hogy egy marokkal valót arathatna,

Nemhogy köthetne valami kévét,

Azkit ember ölében szoríthatna.

6

És azkik elmennek, ne mondják,

Az kegyes Isten áldjon meg titeket,

Aratástok legyenek szaporák,

Az Úr nevében áldunk benneteket.