CXXVII. ZSOLTÁR

T. B.

Tanúság az házi állapatról és községi gondviselésről.

1

Hogyha ember házat épét

Isten segedelme nékül,

Ott az munka hiában kel,

Ha Isten nem őrzi népét,

És az várost meg nem ójja,

Az őrzőknek semmi haszna.

2

Hijában keltek föl reggel,

Nagy későn fekünni menvén,

Alég esztek az kenyérben,

Kit kerestek verétekkel,

Holott kit az Isten szeret,

Annak könnyen ád eleget.

3

Azkinek gyermeki vadnak,

Szép ajándékkal láttatik,

Melly az Istentől adatik:

Kedves áldása az Úrnak,

Azki láthatja magzatit,

Önnön méhének gyümölcsit.

4

Óh, melly drága adományok!

Hogy ez illy apró gyermekek

Ékessen fölnevekednek:

És ők szintén ollyaténok,

Mint az nyilak az kézívben

Az erős vitéz keziben.

5

Nyilván bódognak mondatik,

Ki bővölkedik azokkal,

Rakva ő tegze nyilakkal:

Szégyen őrajtok nem esik,

Ha ellenség az kapuban,

Béidézi vádolásban.