CVIII. ZSOLTÁR

T. B.

Könyörgése Dávidnak az ő királyságának

 egész és teljes birodalmáért.

1

Úr Isten, kész az én szívem,

És azon vagyon én lelkem,

Hogy tenéked énekeljen,

Hegedőben zengedezzen,

Nosza, lantok és citerák

Zendüljetek föl muzsikák,

Mert igyekezem én szivemben

Így menni az Úr eleiben.

2

Dicsérlek, Uram, tégedöt,

Minden nemzetségek előtt,

Tisztellek szép énekekkel

Minden nép előtt víg szívvel,

Mert az te kegyelmességed

Az széles égre kiterjed,

Fölségednek szent igazsága

Az fölhőköt mind föllyölmúlja.

3

Magasztaltassál az égre,

Dicsőséged nyújtsd ez földre,

Szerelmes népedet tartsd meg,

Nyújtsd kezed, engem hallgass meg.

Az Isten ő szentségében

Megvigasztala kegyessen,

Hogy az Sikemet én megveszem,

És az Szukót völgyét elmérem.

4

Az Galádot is akképpen

Megveszem én nagy erőmben,

Az Manasses is mind enyim,

Azonképpen az Efraim.

Mind ez seregek enyímek,

Erősségek én fejemnek,

Júda lesz királyi országom,

És én törvényszerző regnálóm.

5

Az Moáb leszen énnekem

Mint egy lábmosó edényem,

Kiben lábaimat mosom,

És azt én bizonnyal tudom,

És teljességgel elhiszem,

Edómra sarumot vetem,

Filisztéusok, örvendjetek

Az én dicső győzödelmemnek.

6

Ki vinne engemet bátran

Ez nagy kerített városban?

Engemet ki vezérlene

Az erős Edóm földére?

Nem te tészed-é, Úr Isten,

Ki minket űzsz helyből helyben?

Hogy el nem jövél sereginkkel,

Megűzetél ellenséginkkel.

7

Légy minékünk segédségől,

Őrizz meg ellenségünktől,

Mert az emberi segétség

Hiában való epesség.

Az Isten által minékünk

Lészen erős győzödelmünk,

És ő megszabadít bennünket,

Megtapodja ellenségünket.