CXIV. ZSOLTÁR

C. M.

Háláadása az Izráel népének.

1

Hogy Izráel kijött Egyiptomból,

Holott az nép idegen nyelven szól,

Megtére Jákob Háza,

Júdát Isten magának szentelé,

Az Izráelt országul fölvövé,

Ő lőn nékie Ura.

2

Az tenger ezt látván, hátraálla,

Az Jordán vize félen fordula,

Mind hátra sietének,

Az hegyek szökdöstek, mint az kosok,

És az halmok, mint az juh bárányok,

Magassan szökdösének.

3

Mi lelt téged, tenger? mit térsz hátra,

Mi lelt téged, Jordán? ki űz vissza,

Hogy elszaladsz illy igen?

Mit szöktetök, hegyek, mint báránkák?

És ti halmok, mint az kis juhocskák,

Miért szöktök illy fönnyen?

4

Az Úrnak haragos színe előtt,

Jákob Istene haragja előtt

Mind ez föld megrettenjen.

Ki az kősziklát tóvízzé tészi,

Az kemény követ vízzé ereszti

Hatalmas ereiben.