CXIII. ZSOLTÁR

C. M.

Dicséreti az Istennek fölséges voltának

 és hagy az szegényeket fölemeli.

1

Az Urat ti, ő szolgái,

Dicsérjétek, mert érdemli,

Áldjátok szent nevét mindnyájan,

Dicsértessék szent fölsége

Most és örökkön örökké,

Ő szent neve áldassék tisztán.

2

Napkelettűl enyészetig,

Áldassék neve mindvégig,

Mert az Úr az magas mennyekben

Regnál minden pogányokon,

Nagy dicső hatalma vagyon,

Melly föllyül hat az szép egeken.

3

De ki volna hasonlatos

Ez mi hatalmas Urunkhoz?

Kinél fölségesb sohol nincsen;

Azki méllyen el-alánéz

Mindenre, valami hol lesz

Itt ez földön és fönn az égben.

4

Az szegént porból fölveszi

És az sárból fölemeli,

Állapatját fölmagasztalván,

Fölülteti végezetre

Az nagy fejedelmek közé,

Az ő népe közt hazájában.

5

Az asszony szomorúságát

Ő magtalansága miát,

Bódog vigasságra fordítja,

Gyermekek anyjává teszi,

És szép fiakkal szereti,

Házát gyümölccsel szaporítja.