XCVII. ZSOLTÁR

T. B.

Intés az Krisztusnak tiszteletire.

1

Az Úr Isten regnál,

Ő az erős királ,

Kin mind ez föld örvendjön,

Minden sziget örüljön,

Fölhő áll előtte,

És homály környűle,

Ő törvénszékinek

És ítéletinek

Igazság ereje.

2

Tűz megyen előtte,

Mellyel ellensége

Szörnyen megégettetik,

És hamuvá tétetik,

Hírek sem lesz soha,

Az ő villámása

Fénlik világoson

Ez egész világon,

Az föld fél, ha látja.

3

Az Isten színének

Előtte az hegyek

Mint viasz elolvadnak,

Mert Ura ez világnak.

Hirdetik az egek

Mindenféle népnek

Az ő igazságát,

És nagy dicső voltát

Az ő hatalmának.

4

Hát pironkodjanak,

Kik bálvánt imádnak,

És tisztelnek képeket,

Kikre vetik szíveket,

Ti, minden Istenek,

Őtet tiszteljétek

Állván széki előtt,

Kit az Sion hallott,

És örült ez hírnek.

5

Uram, az Júdának

Leányi vigadnak,

Dicsérvén itéleted,

Mert magassan fölvivéd

Az te dicsőségöd

Minden népek fölött,

Minden isteneknél

Följebb emeltetél,

Nagy az te fölségöd.

6

Ti, Isten-szeretők,

Gonoszt gyűlöljetök,

Hamis cselekedetben

Hogy részetek ne legyen,

Mert az ő szolgáit

Megmenti híveit

Gonoszok kezekből,

Ő nagy erejéből

Megtartja népeit.

7

Szentihez világát

Nyújtja nagy irgalmát,

És az tiszta szívőek

Tőle örömet nyernek,

Szent hívek ez Úrban

Örüljetek vígan,

És az ő szentségét,

Dicsősséges nevét

Áldjátok mindnyájan.