XCVI. ZSOLTÁR

T. B.

Intés az isteni dicséretre.

1

Énekeljetek, minden népek,

Új éneket az Úr Istennek

Ez földen őnéki minden

Dicséretet énekeljen,

Jóvoltát hirdesse mindennek.

2

Az pogányok közt dicsőségét

Hirdessétek jótéteményét,

Mert nagy és erős az Isten,

Hát inkább tisztelje minden,

Hogynem mint egyéb Isteneket.

3

Az pogányoknak sok Istenök

Merő bálványok, ha megnézzök,

De Isten mennyet teremte,

Nagy hatalom jár előtte,

Minden dolgai fölségessök.

4

Nagy dicsőségét látja minden

Az ő tiszteletes szent helyén,

Jertek tehát minden népek,

Adjunk hálát az Istennek,

Mert nagy az ő dicsőségében.

5

Az Úrnak dicsőség adassék

És az ő neve dicsértessék,

Adjunk őnéki hálákot,

Minden kedves ajándékot

Kapui előtt szent helyének.

6

Jer, menjünk az Úr eleiben,

És imádjuk figyelmetessen,

Templomában szentségének,

Tőle mindenek féljenek

Ez egész föld kerekségében.

7

Ne rejtsétek az pogányoktól,

Hogy ez nagy Úr Isten országol,

Ez földet megerősíti,

Hogy ne lehessen eseti,

Népét itéli igazságból.

8

Örüljön az ég hangossággal,

Az föld örvendjen vigassággal,

Az tenger zúgjon, az mező

Zengedezzen és az erdő,

Az Úr előtt nagy háláadással.

9

Az Isten eljő törvént tenni,

És ez földön mindent ítélni,

Ez világot igazsággal,

Az népeket tisztasággal

Itéli, s’ az jókat megmenti.