CI. ZSOLTÁR

C. M.

Fogadása Dávidnak az ő országlásáról.

1

Mindennek előtte irgalmasságról,

Lészen éneklésem az igazságról,

És dicséretet mondok szüntelen

Néked, Isten.

2

Okossággal járok minden utamban,

Míglen eljössz, ez országot rám bízván,

Hogy házamat híven vezérlhessem

Igyekezem.

3

Semmi gonosz dolgot én nem kedvellök,

De minden gonoszul élőt gyűlölök,

Ezekre semmiképpen nem vetem

Az én szemem.

4

Az hamis szívő távol menjen tőlem,

Az gonosz emberhez nem lészen kedvem,

Nem jön az csalárd ember előmben

Semmi helyen.

5

Ki ő feleit titkon rágalmazza,

Annak nálam nem leszen maradása,

Az fuvalkodó kevélt előttem

Nem szenvedem.

6

Az én szemeim azokra nézzenek,

Azkik ez országban igazán élnek,

Nálam ezek lakjanak, s’ hív szolgák

Szolgáljanak.

7

Az csalárd ember soha nékem nem kell,

Én házamban annak nem adatik hel’,

Az hazudozó szemeim elől

Távol keről.

8

Jó reggel kiirtom az gonoszakat,

Eltörlöm ez földről az hamissakat,

Az Isten városát megtisztítom,

Tisztán tartom.