XCIII. ZSOLTÁR

Vigasztalás az kegyetlen urak ellen.

1

Nagy hatalommal regnál az Isten

Öltözvén fölséges erejében,

Ez föld kerekségét úgy helyhette,

Hogy mozdulása nem lesz nékie.

2

Az te széked kezdettűl fogván volt,

Istenséged örökké országolt,

Az folyóvizek erőssen zúgnak,

Az magas habok igen harsagnak:

3

De bár az tenger zúgjon erőssen,

És az habok hánkódjanak fönnyen:

De ők mind semmik az Isten ellen,

Mert ő hatalmasb az magas mennyben.

4

Uram, megmarad az te mondásod,

Merő hívség az te tudományod,

Házadnak szentség ő ékessége,

Kinek örökké nem lészen vége.