LXVII. ZSOLTÁR

T. B.

Könyörgése az izráelitáknak, az Istennek

 kegyelmes vélek lakozásaért.

1

Úr Isten, áldj meg jóvoltodból,

És kegyessen fordulj hozzánk,

Ótalmazz meg minden gonosztól,

Szent színedet fordítsd reánk.

Hogy ez földen minden

Megesmerje szépen

Az te utadat,

És az pogány népek

Téged tiszteljenek,

Megtartójokat.

2

És akkoron dicsérnek téged,

Dicsérnek téged az népek,

Nagy tisztességet tesznek néked,

Az pogányok is örülnek,

Midőn mindeneket

És az pogány népet

Szent igazsággal

Bírod és ítéled

És jóra vezérled

Nagy hatalmaddal.

3

Dicsérjen téged minden nemzet,

Úr Isten, téged dicsérjen,

Az föld teremtsen bév gyümölcset,

Áldjon meg minket az Isten,

Adja szent malasztját,

Nyújtsa áldomását,

És őfölségét

Félje és rettegje

Ez föld kereksége

Mint ő Istenét.