LXVI. ZSOLTÁR

T. B.

Háláadása az izráelitáknak az megszabadulásért.

1

Örvendj, egész föld, az Istennek,

És énekelj szép zengéssel.

Nagy dicsőséget szent nevének,

Mindenek dicsérjék széllel,

Mondjátok ezt az Úr Istennek,

Csudálatosok dolgaid,

Erősséged nagy, hozzád esnek

Hízelkedvén ellenségid.

2

Az te isteni felségedet

Ez földön mindenek áldják,

És dicsőséges szent nevedet

Énekléssel magasztalják.

Jertek, és ezt jól meglássátok,

Minden jól ide figyelmezz,

Istennek melly csudálatosok

Dolgai az emberekhez.

3

Az tengert és az folyóvizet

Megszárasztja, hogy az népnek

Lábok szárazon általmehet,

Kin szíveink örvendeznek.

Országa megmarad örökké,

Szeme lát minden népeket,

Azkik föltámadnak ellene,

Előmenetek nem lehet.

4

Áldjátok az mi Istenünket

Ez földön minden emberek,

Dicsérjétek az ő szent nevét

Nagy zengéssel minden népek.

Mert életünket ő megadá,

Az ő nagy kegyességéből,

Lábainkat meggyámolítá

Oltalmazván eleséstől.

5

De minket igen megpróbálál,

És megkésérgetél, Isten,

Megolvasztál és megtisztítál,

Mint az ezüstöt az tűzben,

Te minket, szegény szolgáidat,

Adál ellenség tőriben,

Kik hevederrel ágyékinkat

Megkötözék nagy erőssen.

* * *

6

Mi fejünkre népet ültetél,

Mint az tevék, terheltetténk,

Nagy árvizeket ránk eresztél,

Sebes tűzön általménénk.

De te kivezérlél bennünket,

Megenyhítél, megnyugotál,

Templomodban azért tégedet

Dicsérlek szép áldozattal.

7

Azmelly fogadást néked töttem

Én siralmas ajakimmal,

Ínségemben mire feleltem

Esedezvén én szájammal:

Sok hizlalt, szép kövér barmokat

Áldozatra adok néked,

Kosokat, ökröket, bakokat

Megégetek teelőtted.

8

Jertek, halljátok, hadd beszéljem

Tinektek, istenfélőknek,

Azmiket Isten tött énvelem,

Melly kegyessen tött lelkemnek.

Hogy szájammal hozzá kiálték,

Ottan meghallgata engem,

Azért beszédével nyelvemnek

Mindenkor őtet dicsérem.

9

Hogyha hamisságot szívemben

Valaha gondoltam volna,

Soha engem könyörgésemben

Ő meg nem hallgatott volna,

De bizonyára az jó Isten

Kérésemben meghallgata,

És panaszimat jól megértvén

Könyörgésemnek helt ada.

10

Legyen áldott az nagy Úr Isten

Az ő nagy kegyességiért,

Ki meghallgatott kérésemben,

És kegyelmessen hozzám tért.