LXV. ZSOLTÁR

T. B.

Háláadása az Izráel népének az Istennek

 sokféle jótéteményiről.

1

Az Sionnak hegyén, Úr Isten,

Tiéd az dicséret,

Fogadást tésznek néked itten,

Tisztelvén tégedet.

Mert kéréseket az híveknek

Meghallod kegyessen,

Azért tehozzád az emberek

Jőnek mindenünnen.

2

Rajtam az bűn elhatalmazék,

Terhelvén engemet,

De nagy volta kegyességednek

Eltörli vétkünket.

Bódog az, kit te elválasztál,

Fogadván házadban,

Hogy előtted nagy buzgósággal

Járjon tornácodban.

3

Javaival az te házadnak

Megelégítetünk,

Szép dolgain te templomodnak

Gyönyörködik szívünk.

Az te csuda igazságodból

Megfelelsz minékünk,

Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól,

Óh, mi segedelmünk.

4

Mindenek csak tebenned bíznak

Ez föld kerekségén,

Azkik széjjel messze lakoznak

Az tengernek szélén.

Te mondhatatlan hatalmoddal

Az magas hegyeket,

Környülfogod, mint egy abronccsal,

Erősítvén őket.

5

Az tengeri habok zúgását

Te megcsendeszíted,

Az pogán nép zúgolódását

Ottan elenyészted.

Nagy félelmekben elbággyadnak

Mindenek ez földen

Nagy voltán az te csudáidnak,

Kiknek száma nincsen.

6

Te megvigasztalsz mindeneket

Reggel az napfénnyel,

Biztatsz minden élő rendeket

Csillagokkal éjjel.

Áldásiddal meglátogatod

Az elszáradt földet,

Hasznos essőkkel meglágyitod

Gazdagítván őtet.

7

Az te kutaidból az vizek

Soha el nem fogynak,

Hogy az szép földi vetemények

Szaporodhassanak.

Az barázdákat megitatod

Az szántóföldeken,

Az vetést szép essővel áldod,

Hogy bőven teremjen.

8

Megkoronázod az esztendőt

Nagy sok javaiddal,

Lábaid nyoma kövérségöt

Csöpöget nagy zsírral.

Lakóhelyei az pusztáknak

Folynak kövérséggel,

Hegyek és halmok vigadoznak

Nagy bőv termésekkel.

9

Az szép sík mezők ékesednek

Sok baromcsordákkal,

Villagnak az szép szántóföldek

Sűrő gabonákkal.

Az hegyoldalak, mezőföldek

Szép búzanevéssel

Örvendeznek és énekelnek

Nagy gyönyörűséggel.