LIV. ZSOLTÁR

T. B.

Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.

1

Tarts meg, Uram Isten, engem,

És szent nevedért védelmezz meg,

Ártatlan igyemet tekintsd meg,

Hatalmaddal támadj mellém,

Kérem te szent felségedet,

Hallgass meg én könyörgésemben,

És kegyessen vedd füleidben

Az én szájamnak beszédét.

2

Mert ellenségim kevélyen

Reám támadnak és kergetnek,

És engem halálra keresnek,

Eszekben sem jut az Isten.

De az Isten megtart engem,

Kegyelmességét megmutatja,

És segedelmét hozzám nyújtja,

Jóra vezérli életem.

3

Ez nékem szánt nagy nyavalyát

Én ellenségimre téreti,

És ezt nékiek megfizeti,

Megmutatván igazságát.

Akkoron néked víg szívvel

Háláadásokat áldozom,

És szent nevedet magasztalom,

Mert ő teljes kegyességgel.

4

Mert minden én ínségemből

Te megszabadítál engemet,

Megbüntetéd ellenségimet,

Kit én megláték szememmel.