XLVII. ZSOLTÁR

T. B.

Háláadása az izráelitáknak,

 az Istennek sokféle jótéteményiért.

1

No, minden népek

Örvendezzetek

És tapsoljatok,

Istent áldjátok,

Szép hangossággal

És nagy fölszóval.

Mert az Úr Isten

Nagy fölségében,

Ő királsága

És nagy országa

Kiterjed messze

Ez egész földre.

2

Hatalmunkba vét

Nagy sok népeket,

És megholdoltat

Sok pogányokat

Minékünk végre

Ő nagy ereje.

Minket ő fölvett

Örökévé tött,

Nékünk engedte

Ő kegyessége

Jákobnak tisztét,

Kit igen szeret.

3

Imé, az Isten

Szépen fölmegyen,

Nagy vigasságban,

Trombitaszókban,

Urunk fölmegyen

Nagy dicsőségben.

Énekeljetek

Az Úr Istennek

Zengő verseket,

Szép énekeket

Ez nagy királnak

Mint mi Urunknak.

4

Őnéki minden

Jól énekeljen,

Mert minden népek

Néki engednek,

Királyi székben

Ül nagy kegyessen.

Az fejedelmek

Őhozzá gyűlnek,

Mint Ábrahámnak

Istenét áldják

Alázatossan

Néki szolgálván.

5

Ez erős Isten

Úr mindeneken,

Népét megőrzi

És jól vezérli,

Nagy dicsősége,

Kinek nincs vége.