XX. ZSOLTÁR

T. B.

Az izráeliták könyörgése Dávid királyért.

1

Az Úr tégedet meghallgasson

Te nagy ínségedben,

Az Jákob Istene megtartson

Te veszedelmedben.

Küldjön tenéked segedelmet

Az Úr ő szent házából,

Tereád fordítsa kegyelmét,

Tartson meg az Sionból.

2

Áldozatidat megtekintse,

Kikvel őt tiszteled,

Égő áldozatodat tüze

Égesse meg néked.

Azmit az te szíved kívánhat,

Adja meg ő tenéked,

Hogy mindennémű tanácsodat

Te jó véghez vihessed.

3

Adjad, Uram, hogy te nevedben

Az mi zászlóinkat

Fölemeljük nagy örömünkben,

És adjunk hálákat

Mondván: Az Úr Isten megőrzi

Ez királt kegyelmével,

A mennyből őtet erősíti

Jobb keze erejivel.

4

Némellyek az ő szekerekben

És bíznak lovokban,

De mi az nagy Isten nevében

Bízunk mint Urunkban.

Azért ők keményen megesnek,

Mi pediglen megállunk,

Ők mind az földhöz verettetnek;

De mi épen maradunk.

5

Tarts meg, Uram, és engedd nekünk,

Hogy ez király hiven,

Mikoron hozzá esedezünk,

Segédségül legyen.