XIII. ZSOLTÁR

C. M.

Dávidnak megszabadulásért való könyörgése.

1

Miglen felejtesz el, Uram,

Mig nem emlékezel rólam?

Az te orcádat énelőlem,

Örökké elrejted-é tőlem?

Mire nem könyörülsz rajtam?

2

Mig tanácskozzam szivemben,

Mig keseregjek elmémben,

Még nappal is csak gondolkodván?

Ellenségem reám mig rohan,

Mig uralkodik fejemen?

3

Tekénts reám, kegyes Uram,

Szánjad meg az én nyavalyám,

Szemeimet világosítsd meg,

Hogy életemben viduljak meg,

Halálban el ne aludjam.

4

Hogy ellenségem ne mondja:

Imé, erőt vöttem rajta.

És azon ők örvendezzenek,

Ha engemet elejthetnének,

És nem állhatnék lábamra.

5

Mert én bízom jókedvedben,

Ki megvigasztalsz szívemben,

Örvendez azért az én lelkem,

Hogy az Isten én segedelmem,

Kiért dicsérem énekben.