A NAPPALOK RÖVIDÜLNEK...


A nappalok rövidülnek.
Tücskök halkan hegedülnek.
Levél kullog, fű megsárgul.
A napsugár is lomhán hull.

A szél úgy libbenti feléd
fák közül a nyári zenét,
mint valami régi, fakó
selymet, mely emlékbe való...

Az éccakák hosszabbodnak.
Az álmaink rosszabbodnak...
Konyhán több a főzés-sütés.
Mélyebb lesz az óraütés...

Apa-anya este-reggel
többet babrál a gyerekkel:
s ha a lámpát már eloltják,
egymást forróbban karolják...

Szőlőhegyek távolából
muskotályos illat lángol;
must is lészen, bor is lészen,
nem halunk szomjan egészen...


作者
Zoltán Somlyó

来源

https://github.com/elte-dh/poetry-corpus/blob/main/level1/Somlyo_01066/Somlyo_01066_0327.xml


报错/编辑
  1. 初次上传:李大侠
添加诗作
其他版本
添加译本

PoemWiki 评分

暂无评分
轻点评分 ⇨
  1. 暂无评论    写评论