FEKETE RÉTEN FEKETE HÁZ

Az én házam nagy, fekete réten áll.

Fekete fák közt, fekete tó partjainál.

Ahol sötét víz sötét korttyal kínál.

De oda senkifia el nem talál.

Nappal is, éjjel is homályban áll ez a rét.

Nem termi sohase meg a négylevelü lóherét.

Rét, mit a naptul s az éjtül a bánatnak étere véd.

Fényt csak a fekete könnyek zápora hint bele szét.

Az én házam ezen a fekete réten áll.

Előtte egy szénszínű kéz fekete füvet kaszál.

A fekete fűből mélyszínű parfőm illata száll.

Az ajtó előtt vén hegedűjével a hóna alatt a halál.

Fala a réttel egyszínű. Ez az a ház,

amelyben a reménytelenség örökös láza cikáz.

Ez az a ház, mit földrengés ereje meg sohase ráz.

Az én házam ez: a fekete réten a fekete ház...