KINCSEKET HOZTÁL

Kincseket hoztál nékem, asszonyom

a drága aranytálak roskadoznak.

Elfáradhattál. Ülj le és pihenj.

Már este van. A fények oszladoznak.

A kályha mellett megleled helyed,

s egy korty italt a csillogó pohárba

s ha majd leszáll az éj, elalhatol,

itt nem zavar meg külvilági lárma.

Én majd kis lábad elé borulok

és megőrízlek, mint az éber dajka.

S halkan dalolgatva majd feltűzöm

a csillagokat éjsötét hajadba.

... E csillagokat adom én neked

a kincsekért, miket hoztál, cserébe.

Hogy örökös fény ragyogjon reád,

a férfihűség ritka éterébe!