HALÁLZENE

Megszoktam már e kósza éccakázást,

az imbolygó sétát a köruton.

Tudom, hogy semmi, semmi jót se hozhat,

de vinni - elvisz engemet, tudom.

Lefekhetnék én is rendes időben,

topogjon más az éjji utakon!

A reggeli szél engem is ölelne

és csünghetnék az életkutakon.

De ki tudja a hónaposszobának

halázenéjét türni egyedül?

Mikor a kínos egyedülvalóság

esője dül rám, dül, csak egyre dül.

Ki tudja romlott, harminc ifju évét

meg nem siratni minden éjjelen?

S ki tudja ám elhinni azt magának,

hogy oktalan a siri félelem?...

Aludni kell! Álmodni meleg áldás!

De béke kell hozzá és nyugalom...

A hónaposszobákban kongva kattog

a gondot őrlő taposó malom.