EZÜSTNYELŰ ARANYKALAPÁCS

Először csak a páholyodban,

a páholyodban néztelek:

be szép a két szemed!

S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban!

Csudába szökkent fejtartásod

úgy fogta meg a szívemet,

mint ezüstnyél egy aranykalapácsot.

Most már örökkön dobban, koppan

az ezüstnyelű aranykalapács

az életemben, eme pergő dobban

és pengeti a lelkem érceit.

De némely órán még lazul

és fejtegeti fénye férceit:

Madame! vajjon az Élet üllőjére

sujtson dalokat ez a kalapács?

Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?... mélyre?