HALOTT SZERELMES VERSE

Ma már nem úgy szeretlek téged:

csak úgy, mint özvegy feleséget

a sírban is sirat a férj.

Nyugalmas álmom vagy a párnán

és éjjel, ajtómat bezárván,

nem várom már, hogy visszatérj.

Az út, mely hozzám elvezetne,

oly gazzal vert, oly messze, messze;

már el is sülyedt, azt hiszem.

Egy tiszta folyó tükre lettem

s árnyékod, mely elszállt felettem,

mély tengerek felé viszem.