DÉLI ÁRNYAK

Szeretem nappal a lámpavilágot,

a sárgaszin, hűséges nyelvet.

(Déli verőn fogok feküdni holtan.)

Szeretem a forró szerelmet.

Szeretem az arcom fekete árnyát,

ha ráhull a szőke falakra.

(Megálljatok: négy fal reszket csak át

a fénytelen végső szavakra.)

Szeretek mindent, ami enyém volt:

a szemem, a kezem, az ajkam...

Szeretem nappal a lámpavilágot,

ha reszketve átsuhog rajtam.