AZ ESŐ RITMUSAI

Ó, lásd az idők hetyke lányait,

a napokat, mik engem összemarnak,

ünnepözönnek, boldogságzamatnak.

Nézd a napok fürge legényeit,

a perceket, mik már nem az enyémek,

kék tóba hulló százszinű zenének.

S a percek bús koraszülötteit:

egy-egy csöpp esőt téli mélabúban,

ruhád ráncába temess el az úrban.

S az esők fojtott ritmusu neszét,

mely egykor ifjú testünkbe szivárgott,

tisztábbnak lásd, mint engem s a világot.