REGGEL

Az ablakomon karcsu jégvonalkák,

fagyos mosollyal rámköszöntenek.

A reggel fagyos, merész pattanással

megint kinyílott, mint a nagy sebek.

Álomszuszékos, puha gördüléssel,

fordulok a falnak: ott van még az éj;

elbujt a párna tüzes, forróságos,

panaszos, jajjos ráncai közé.

Kezem pihen a falnak szürkeségén.

Hajam szemembe hullt, a szám csukott...

...Talán most, talán most fogok aludni...

Csitt! A nap a fejem alá csuszott...