CSÓKOS REDŐK

Májusvégi csóktól égő,

lázadozó homlokomon

szaporodnak a redők.

Rajt feledték súlyos vétkük,

- amikor még együtt égtünk -

tíz, húsz, vagy száz szeretők.

E redőktől félve-félek:

hozzámtapadt ellenségek,

csókok útja, búk öle;

tíz, húsz, vagy száz szeretőknek

megrugdosott országútja:

egykor tüzes börtöne.

E redők majd egyszer éjjel

leszállnak a homlokomrul:

mérges kígyók, ó-bűnök;

ráfonódnak a nyakamra

s mielőtt még belefúlnék,

az ágyamon fölülök

s köztük egyet: régit, régit,

legtöbb csóktól égőt, vérzőt

megölök! Agyonütök!