Nirvána

Szeretnék már menni, menni!

Lefeküdni s ott pihenni -

Hunyt szemekkel, mindörökre

A fekete, néma földbe’.

Megutáltam a világot,

A sok önzést, csalfaságot.

Jóllaktam az emberekkel,

Semmi sem vonz, semmi sem kell!

Bánt a víg kör, a magány is,

A napfény is, a homály is.

Megvakulnék már a fénytől

S félek, félek a sötéttől!

Hogy e kínos, durva pálya

Mindörökre valahára

Véget érjen, azt kivánom;

Jőjj enyészet, örök álom!

Nem akarok újra élni,

Nem kivánok visszatérni

Sem az égbe, sem a földre,

Csak aludni mindörökre!