Költők sorsa

Költészet mézédes nedűjét

Nyomasztó gondok, keserűség,

Tört vágyak sajtolják a szívből,

Csalódások, bánat verik föl.

Szegény költő! óh, hány halott

Mély sírja szíved és dalod

Bubánatos halotti ének...

Bucsúztatója álomnak, reménynek!

Leszámolsz emberrel, világgal,

S czélhoz csak eztán érkezel,

És meghalsz száz kinos halállal,

Mig halhatatlanná leszel.