II. (XXXVIII.) Más, egy Tót ének, Shlubokosti Serca meho nota. Csinálta, mikor Isten súlyos nyavalyába megsegítette.

Oh, hogy adhassak hálákat néked édes Jézusom,

Én megváltó Krisztusom,

Ki az halál kapujából kihoztál, segétségem,

Jésus, én reménségem.

Nem nézted bűnös voltomat, lehajtád füleidet,

Kinyújtván kezeidet,

Eljöttél segétségemre meghallván könyörgésem,

Jézus, én reménségem.

Rettenetes fájdalmimat kegyes szemmel tekintéd,

S azokat megenyhítéd,

Midőn mindnyájan elhagytak, te adtál én mellettem,

Jézus, én reménségem.

Én bűneimtül rettegvén nagy sokságát számláltam,

Tehozzád kiáltottam,

Kegyes füleidbe hatott én hibás könyörgésem,

Jésus, én reménségem.

Az te gyógyító szent kezed elbágyadt tagjaimat,

Orvoslá fájdalmimat,

Midőn azoknak soksága szintén lenyoma engem,

Jézus, én reménségem.

Te nem adtál az halálnak, életbe megtartottál,

Jóvoltodbul megáldál,

Tömlődbe szedvén könyvemet megvígasztalál engem,

Jézus, én reménségem

Oh, ki mondhatná ki, Uram, te irgalmasságodat,

Kegyelmes jóvoltodat,

Ki óránkint velem közlesz, szeretvén táplálsz engem,

Jézus, én reménségem.

Adjad szent lelkedet, Uram, hogy soha ne felejtsem,

Jóvoltodat, én kincsem,

Sőt mindenkor dícsírhessem én hálaadó lelkem,

Jézus, én reménségem.

Bűneimet megútálván igaz szolgálód legyek,

És csak tenéked éljek,

Virágozzék én szívembe hozzád való inségem,

Jézus, én reménségem.

Ne hagyj el kérlek engemet, légy ezután is velem

Mind holtomig, s én szívem

Egyedül téged óhajtson, Jézus, édes szerelmem,

Jézus, én reménségem.

Holtom után penig vegyed tehozzád én lelkemet,

Nézhesse szent színedet

Áldván örökké nevedet, jövel én segétségem,

Jézus, én reménségem.

Ámen