XXI.

..............................................

Oh, élet, mért mégy el azoktul,

Az kik üresek ilyen kíntul,

S nehezen válnak ez világtul,

Nem emésztődvén ily sok bútul.

Mért gyötresz így, kérlek, engemet,

S várakozással bús szívemet

Mért nyújtják az párkák éltemet,

Hogy felejthetném gyötrelmimet.

Oh, világ, mely szörnyű vagy nékem,

Így gondolkodván nő ínségem,

Oh, ha lészen végbúcsúvétem

Tőled, s vígan elköltözésem.

Oh, szörnyű késedelmes halál,

Ki kezébe megnyugvásom áll,

Ohajtva várlak, s fájdalommal

Várlak, mért késel, jöjj el halál!

Ne késsél, óh, halál, már kérlek,

Ha rút vagy is, tőled nem félek,

Hílak téged, mert búba élek,

Mert tudom, tenálad nyugvást lelek.