V.

Az bánatot Atyám, tekints kérlek reám

Irgalmas szemeiddel,

És nézd bűneimet, fertelmességimet,

De légy hozzám jó kedvvel,

Vigasztalj meg búmba, egyedül voltomba,

Vigasztalj Szent Lelkeddel!

Noha sok bűnömmel azt nem titkolom el,

Sőt ellőtted megvallom,

Mert azokat látod és orvosolhatod,

Mert tied az hatalom,

Mint Mennyen és földön, tenger mélységében

Tied az birodalom.

Sokszor bosszontálak s haragítottalak,

Noha jó Atyám voltál,

Tőled elpártoltam, ördöghöz hajlottam,

Mégis meg nem utáltál,

Noha ostoroddal, látogatsz próbáddal,

Hiszem, hogy el nem hagytál.

Reám eresztetted én ellenségeimet,

Kik engemet tapodnak,

Mert te megaláztál s lábok alá adtál,

Azért hatalmaskodnak,

Újjab rettentéssel, sok fenyegetéssel

Én reám agyarkodnak.

Jovaimat nékem elprédálván épen

Te látod szíve titkát,

Hogy az mit meghagy is, kötve hagy abban is,

Te tudod ő szándékát

Tudod, nem én jómra, sőt nagy romlásomra

Vetette meg hálóját.

De ez legnehezebb és legkeservesebb,

Háborgatja szívemet,

Javunkat elosztván, mindentől megfosztván

Azzal gyötör engemet,

Hogy fogságba tartja, nagy vasba jártatja

Tőled rendelt férjemet.

Nincs semmi gyámolom, csak te vagy oltalmom,

Oh én édes Istenem,

Nincs itt atyámfia, ki pártomat fogja,

Csak békível kell tűrnem,

Itt minden rettegi, nagy hatalmát féli,

Sőt támadnak ellenem.

Ha egyszer vidámít, viszontag szomorít,

Hol biztat, hol nógat,

Sokszor, hogy már szolgált, vet ismeg akadált,

S igen ajánlja magát,

Hogy megszabadítja, de meghosszabbítja

Szegíny szolgád rabságát.

Hatalmas emberek törekedéseket

Megutálván megveti,

S én sok siralmimot és jajgatásimot

Látja, de csak neveti,

Hogy utána járok, nem szán hogy fáradok,

Sőt szívét keményíti.

Senki nem tudhatja, által nem láthatja,

Mit forr álnok szívébe,

Hogy így tétovázik, hol hevül, hol fázik

Ravaszul elméjében,

Csak te látod Uram, Szentséges Jehovám,

Mit tött fel ő szívében.

Előtted nincs rejtve, sem semmi elfedve

Az ő gondolatiban.

Tudod ő szándékát, istentelen voltát,

Ne segéld dolgaiban,

Támadj fel mellettem, és légy segedelmem,

Vezérem utaimban.

Hogy te ösvényeden nem tántorodván el

Járjak nagy bátorságban,

Tőle ne rettegjek, semmitől se féljek,

Óh áldj meg okossággal,

Hogy az ő hálóját, megvetett horogját

Elkörűljem jó móddal.

Vesd ásót árkába, akaszd hálójába,

Melyet nékem készített,

Esmerje meg maga, mi volt az ő dolga,

S kitől szégyeníttetett,

És hogy velem voltál, tőle oltalmaztál,

S nagy hatalmad segített.

Szabadíts férjemet, bűnös kis férgedet

Ez hatalmas kezéből,

Add meg szabadságát és minden jószágát,

Áldd meg kegyességedből,

Mint régen Szent Jobbot megáldja jóvoltod,

Segétse ínségébül.

Hiszem, nem rövidült, se meg nem kisebbült

Szent karod és hatalmod,

Nagy irgalmasságod, megvagyon jóvóltod,

Könnyen vigasztalhatod,

Szánj meg azért engem, tekénts nagy ínségem,

Szívem fájdalmát látod.

Az mit az emberek épen elveszettnek,

Tartnak lehetetlennek,

Könnyű az tenálad, hogy erős te karod,

Hadd lássák meg mindenek,

És hogy te vagy velem, te vagy segedelmem,

Nem hagysz markába ennek.

Tölts bé fogadásod és szép ajánlásod,

Tölts be ígéretedet,

Hogyha segítségül hílak teljes szívből,

Keresem Fölségedet,

Nyomorúságomba velem lész, s nagy búmba

Nyújtod segedelmedet.

Hiszem erős hittel, hogy az mit igírtél

Megadod Szent Fiadért,

Engem megvigasztalsz, és soha el nem hagysz

Az ő szent érdeméért.

Mert érettem adtad, keresztfán áldoztad,

Meghallgatsz szent nevéért.

Adassék dicsősség, örökké tisztesség

Tenéked Szent Háromság,

Egy bizony Istenség, dicsírendő Felség,

Ki vagyok örök uraság,

Ne hadd bús lelkemet, nyújtsad jobb kezedet,

Tied az hatalmasság.