CSAK MEGMARADNI

A semmibe lezuhanónak

mit ér a csillagok zenéje,

mit ér a rét híme,

az erdők állata,

mit ér a gondolatok ereje,

az évmilliók szózata,

mit ér a hímes perzsaszőnyeg

s a pontos óra a falon,

mit ér a szerelem...

Csak egy kell:

csak egy perc még!

S még egy

és még csak egy...

csak a percek rebegve könyörgött sora...

Összehúzódni a semmiségig:

De megmaradni,

csak megmaradni,

az Élet ruháján sejtporul...

Budapest, 1920. február 6.

(A közlés időpontja: 1925. január 1.)