REGÉNYFOLYTATÁS

Új nap ragyog a Sors egén!

Óh szív! figyelj, fagyott szegény!

Bizalom hull fehér pelyhekben,

lágyan, szüzen, szent gerezdekben,

*

Óh mily nehéz volt élni a tavaszt:

virágot a Nyomor ha tán szakaszt.

S még súlyosabb a Boldogság nyara,

vad küzdelem vijjó munkadala.

Ezt újrakezdeni? inkább halált!

szív-szívvel harcra szerelemben állt.

Iszonyú álom, szörnyű ébredés,

mennydörgő örök életszenvedés.

*

Óh vad Szerelem! démoni nyomor!

mily megalázás! pokoli csokor!

mennyi vihar viharra, mennyi kába

cifra bánat, ordító csönd, hiába.

De a Szépségnek gyilkos bálványtáncát,

husom marcangoló vérverő láncát

egy pillanat és széttörte az isten:

s új nap ragyog: a Jóság áll fölöttem.

*

A Jóság, ártatlan barna szemekkel

kinyújtotta ujját varázsigékkel

és a fölzavart maró szenvedélyek

reárajultak, csöndben, mint a méhek.

Óh várjátok el a telet ti méhek

az új tavaszban szedni drága mézet!

jaj s legyetek bölcs és boldog világok,

a Jóság dús mezőin hű virágok.

*

A halmok, rónák, a komor tanyák

ködén a Jóság napfénye tüz át.

Átéli szív a halált? a telet?

Egy életben lehet két kikelet?

1926. január 1.