XCIII. ZSOLTÁR

Örömének

Uralkodsz óh Uram, méltóságot öltvén,

Felöltöztél Uram, hatalmat övezve:

Megingathatlanná földed erősítvén,

Erősited széked szilárddá, örökre.

A folyók óh Uram, folyóvizek zúgnak,

Zudulnak fölvervén hullámoknak ivét:

Zúgó, zengő, dörgő, felséges hangjuknál

Felségesebb Uram, legszelidebb igéd.