CXXIII. ZSOLTÁR

Nyomorúságban veszteglők

Szemeimet Hozzád emelem,

Ki lakozol mennyben Istenem!

Mint szolgák a gazdát figyelik

S szolgálók az urnő kezeit:

Jehova úgy vészünk mi körül,

Amig rajtunk lelked könyörül.

Könyörögni hajt az alázat,

Mert gyalázat rajtunk, gyalázat.

Csúfolkodnak vélünk a dúsak,

Legyaláznak gőggel koldúsnak.