A TÓHOZ.

Tó, mi nyugton áll vizednek

Messzenyúló tűköre;

S nemde hányszor felriasztott

Már a vésznek vad keze!

Színeden a holdvilágnak

Képe úszik s csillagok; -

S hányszor verték partjaidat

Felzavart sötét habok!

Sajkák lejtnek könnyü úton

Most a zöld partok felé; -

S hány hajós látott dühödben,

Mely sajkáját széttöré!

Boldog tó, a vész ha átment,

Nem zavarja színedet!

Boldog szív, mely elfelejti,

A mit egykor szenvedett!

1847.