PANASZOK.

Az ágon függ remegve

A zöld levél,

Körűlte vígan szállong

Az esti szél.

,Mért kell lekötve lennem? -

Sohajtozik -

Zöld a mező s rajt minden

Virágozik.

De én az ághoz kötve

Csak rab vagyok,

A szép mezőn veled nem

Szállonghatok’.

S a szellő átsuhanva

A rét felett,

Magával visz egy száraz

Falevelet.

,Mért kelle elszakadnom -

Szól bús szava -

A törzsről, hol az élet

Oly szép vala?!

Kit elragadt tövéről

A végezet,

A földön nem talál az

Más nyughelyet’.

1847.