Románc a macsicsról és Zichy Jenőről

A macsics egy modern, finom tánc,

Nivója rendkívül magas,

A macsicsot karöltve járják

Egyrészt a láb, másrészt a has.

Járják a vidám Ősbudában

A Moulin Rougeban éjszaka...

S egy zord rendőrtiszt úgy találta,

Hogy helytelen a célzata.

Hogy kártékony a férfinépre,

Amidőn lejti azt a lány,

Szóval, hogy helyet nem foglalhat

Művelt családok asztalán.

S a táncnemeknek műsoráról

Oh, le akarta rántani,

Miért is zsűrit hívtak egybe

A szép macsics barátai.

S itt kezdődik tulajdonképpen

A történet bús oldala:

A zsűriben, a Moulin Rougeban

Zichy Jenő is ott vala.

Zichy Jenő, ki gróf és honfi

És férfi mindenekfelett,

Akit, mint Heine költeményit,

Kivált a női nem szeret.

S a macsicsot buzgón szemléli

Zichy Jenő gróf, mint zsűri

S az előadás végin ő is

Szakvéleményét leszűri.

Kellő komolysággal kimondja

Nézetét, mely megbízható:

A macsicsot ő bárhogy nézte,

Nincs benne semmi izgató.

Ő nézte ülve, nézte állva,

Ő nézte hátul és elül

És nézte jobbról, nézte balról,

És nézte kívül és belül.

Ő nézte buzgón órahosszat,

De oly biztos, mint a halál,

Hogy izgató nincs semmi benne,

Mert izgatót ő nem talál...

...A macsics-ügyben ez volt kérem

A legszomorúbb epizód.

Oh gróf úr, a szakvéleménye

Kompromittáló szörnyűmód.

Szakvéleményt hadd mondjak én is,

Tisztelt gróf úr, engedje meg:

A rendőrtiszt, az fiatal még,

És Zichy Jenő már öreg...