A cár és a dúma

- Orosz románc -

A dúma végre megszülemlett,

A dúma végre összeült,

És Oroszország zord egére

Modernebb hajnalpír derült

Az elnök szól: „A muszka népnek

Dúmát adott a cári kegy, -

Hálálkodjunk hát a cárnak!”

És ezzel Peterhofba megy.

A peterhofi trónteremben

A küldöttség a cárra vár:

Aranyfalon bizánci képek,

Bizánci képen napsugár..

A napsugárban isten-áldás,

És ebben szólal meg az ég,

És isten örök akaratja:

Szabadság és testvériség!

Testvériség és népszabadság

Győz korszakon, győz fegyveren, -

Megrendül éljen-riadaltól

A peterhófi trónterem.

Sápadtan, kis egyenruhában, -

Fáradt szemében méla láng, -

A cár a baldachin alatt áll:

„Éljen a cár!” „Éljen apánk!”

Hajlongva szólal meg az elnök:

„A régi, szörnyű kor lejárt,

Testvériség virul s szabadság -

Az isten tartsa meg a cárt!”

Felel a cár ráccsolva, halkan:

„Üdvözlöm kegyelemmel itt

Legfelsőbb trónom zsámolyánál

A dúma tisztelt tagjait...

Legyen rajtuk isten kegyelme,

Hozzá kell mindig esdenünk, -

Jól mondták, hogy tartson meg engem

Erőben, épen istenünk!

Csak egyre kérem még a dúmát,

Most elbocsátván magukat:

Tartsák hűséggel, szorgalommal

Ülésüket. - És szájukat!”

Éljen-vihar. Künn ágyú-dörgés,

A cár belső termébe ment.

Így lett meg az orosz hazában

Modernül az új parlament.