Dal a gyűszűről

A gyűszű eddig oh mi volt:

Szegény grizettek pajzsa,

Poéta róla nem dalolt -

S most lantját érte ajzza.

A kis gyűszűt most fölkarolta

A nagylelkű Fedák Sarolta.

És forgalomba hozza őt

Hetenkint kétszer, délelőtt.

Zsazsa a pulthoz odaállt

És gyűszűt árul tényleg.

S a hont éltetve nyújtja át

Gazdagnak és szegénynek.

A gyűszűért virúl a lárma...

Csak másodsorban gyűszű már ma

A gyűszű. Elsősorban ő

Egy hazafias tényező.

És számos színigazgató

Pukkadva nézi Bárdot,

Oh mert a bolt forgalma jó,

A nép nyüzsögve jár ott.

A publikum tódul serényen,

Tíz fillérért buzgón bemégyen -

Most egy személyben láthat itt

Primadonnát és hazafit.

Elfogy maholnap sebesen

A gyűszűk milliója,

Erre a nyakadat teszem,

Dalom hű olvasója.

Minden magyar vesz majd sováran

S nem marad gyűszű Ausztriában:

Kitűzve a szívünk felett

Mind drága, szent ereklye lett.

S ahogy Fedákot ismerem,

Nem hagyja el a tűz őt:

Árul tovább majd - istenem! -

Rovarport, cipőfűzőt,

S a többit... mindent ott kell venned,

(Kereskedők, jaj, tönkremennek)

Ha nem boldogul a haza,

A fűszeresem lesz Zsazsa.

Virágzik egyre majd a bolt

És Zsazsa híre nő, nő...

Ily jó szerepe sohse volt,

Ő lesz a legdicsőbb nő.

S a mámorban, a dicsőségben

A deszkát elfelejti szépen...

A csillag elhagyja egét -

S marad kereskedősegéd.

Hálásabb a politika,

Itt szebben szerepelhet.

Nincs intrika, nincs kritika

Az üzlet pultja mellett.

Zsazsával nem fog konkurrálni

A visszatérő Küry Klári -

A legszebb trónon Zsazsa ül

Oh minden versenyen kívül.

Jó honfiszívem földobog

A gyűszűbolt zajába'...

És jövőjére gondolok,

Hazám dicső Zsazsája!

Ha netán majd kétségbevonnák

Mint művésznőt, mint primadonnát -

De mint hazafinak, Kegyednek

Egykor lovasszobrot emelnek!