Gorkij dala

Az óceánon áthajóztam

És Andrejevna is velem,

Az út oly szép volt, istenem.

De nem kéjút, kaland, regény

Kedvéért jöttem ide én.

E kirándulás célja más:

Ez biztos alapokon nyugvó

Irodalmi körutazás.

Tüdőm nem vész szorgalmasan már,

S börtönbe nem lök otthon zord Iván -

S újabb ötleteket kíván

A telhetetlen vén Klió,

Akivel jóba lenni jó.

A forgalom mindig haszon:

Most utazásban utazom.

Külföldre menni kellemes,

Isteni

Annak, aki zseni.

Ha botrány ér, ha sújt a baj,

Varázsom nő, miként a haj.

És kél

A tavaszi szél

És kél, kél,

Mint a tavaszi szél, oly könnyen

A könyvem.

Az óceánon áteveztem

- Előnyös, fényes alkalom! -

Andrejevnával kapcsolatban,

Kivel a hitvesem csalom.

Reményükben nem is csalódtak

A szerelmes szívek:

Mert az erényes jenkinek

Bizony

Szemet szúrt e viszony.

Kidobtak harminc fogadóbul -

A botrány egyre följebb lódul

S kéjjel betűztem a lapot...

És mit tesz isten? Oh egyszerre

Dugába dől az egész állapot.

Szanfranciszkóban ím a föld

Szó nélkül rengni kezd -

Oh jaj, ha tudtam volna ezt!

A föld reng, reszket és remeg,

A fene egye meg!

Szanfranciszkóval foglalkoznak

Kizárólag emitt-amott,

S konkurrál egy élő zsenivel

Ötezer névtelen halott...

És nem bánom, hogy reng a föld

- Neki is élni kell -

Nem irigylem máskor, ha dülnek házak

És megfulladnak százak -

De hogy ő is most szerepel,

Ez becstelenség, ez gyalázat!

Szívem a bú összeszorítja:

Ritka blamázs ez, ritka!

Az üzlet sajnos, nem ütött be,

Itt csillagom fel nem ragyog -

Egy útiköltséggel szegényebb,

S egy pehhel gazdagabb vagyok.

Pakoljunk innen, Andrejevna,

El a fenébe kedvesem -

Ilyen udvariatlan földre

A lábam többé nem teszem!