El, Karlsbadba!

- Fejérváry elégiája -

A volt darabontelnök húsvét után több hétre Karlsbadba utazik.

Hová szívem, lelkem, gyomrom,

Régen vágyik - bizony mondom! -

Fölkeresem most az áldott

Karlsbadot.

Sinylő gyomrok szent Mekkája,

Rád szorultam én is már, ah,

Vénségemre rom lett, rom, rom

Szegény gyomrom.

Nem ízlik már a legjobb koszt,

S nem ihatom, jaj, csak hopkoszt -

Jó gyomromnak fuccs lett, vége

Oh egy éve...

Hajh, egy évig darabonték

Élén hazám ellen ronték,

Gyomorbajom, - ó hallatlan! -

Ettől kaptam.

Ocsmány volt a társaságom,

A legrútabb a világon -

Eszembe jut, s muszáj hányni:

Feilitzsch... Lányi...

Sőt Kristóffy... és a randa,

Undorító, rongy, snassz banda

A hazaáruló-pályán -

Jaj, a gálám!

S szobámba mily bűzös léget

Árasztottak küldöttségek...

Pfuj, a gyomrom az undortul

Fordul, fordul...

Oh Karlsbad bűvös sója,

Páciensek gyógyítója -

Ajkam nyílik sóvár jajra:

Lesz-e írod ilyen súlyos

Gyomorbajra?!