Búcsú az éjjeli ügyésztől

Sok olvasója van lapunknak,

Mind szorgalmas, lelkes, derék:

De mint ön, ó Polányi bácsi,

Oly buzgó nem volt egy se még.

Vezércikkünkön átrohant ön,

A Hírek-nek nekiesett,

Falta a Krónikát, a Sportot, -

S az apróhirdetéseket.

A Kis Tárcákban meghatottan

Skandálta a szép verseket -

Feleki S. verslábai közt

Is királysértést keresett.

S ha a királyt ön sértve érzé,

Megcsendült kobza lelkesen,

Viszont szomorú volt nagyon, ha

Királyt nem sértett senkisem.

Lapunk szorgalmas olvasója,

Ön most a fenébe vonul,

Éjjelik éjjelije, ön megy,

Megy visszavonhatatlanul.

Nem közvetít több királysértést,

Oh leglojálisabb magyar,

S kénytelen lesz előfizetni,

Ha lapot olvasni akar...

Lumpolni már nem lesz ürügye,

Biz isten sajnálom magát,

Menjen haza, éjjeli bácsi -

Jó éjszakát!