Darabontok búcsúja

- Kesergés az elmulásról. -

Fejérváry:

Összeütöm a sarkantyúm,

Már én innen elmegyek -

Oh, hányadszor helyeznek már

Penzióba engemet!

Oda van már szép hatalmam,

Egy vigasztal meg csupán:

Annyi ronda küldöttséget

Nem fogadok ezután!

Kristóffy:

Darabontok gyöngye,

Ügyvivők vitéze:

Most akartam lenni

Népjogok vigéce -

S mielőtt valahol

Bekopogtam volna:

Előre kirugtak -

Mehetek pokolba.

Lányi:

Nem tört le nálam szebben senki

Az egész kormány-vonalon,

Két szék közé, s kétségbe esve

Búsan zengve hattyúdalom.

Igazságot nem ügyviszek már

S megesik az injuria:

Melynek elnöke vágytam lenni -

Elítélhet a Kuria!

Feilitzsch:

Erdő, erdő, sűrű kerek erdő,

Rád gondolok s bús leszek, kesergő:

Most virulsz csak, most borulsz csak zöldbe -

S mécénásod elhervad örökre.