- Szabadon, Arany János után -
1.
Pár szó nyilallott a hazán keresztül,
pár röpke szóban annyi rémület:
„Ha Bánffy ki nem rántja a hinárból,
az alkotmány - se hozzád, se tűled”...
Az első hír, midőn a szót kimondta,
önnön hangjától visszadöbbene;
Haját tépdeste a bősz honfi bánat;
„Nincs a koalicjónak istene!”...
2.
Emlékezünk: - remény ünnepe volt az,
mely minket e mély gyászba buktatott;
Andrássyt vártuk a husos fazékkal, -
és jött a hír: - Bánffy föltámadott...
„Föltámadt Bánffy” - Hah, hogy tündökölnek
e szörnyű hírre a havas mezők!...
S a koalicjó búsan megvonaglik:
- Élünk-e hát mi, hosszan éhezők?”...
3.
Megronta bűnöd és a régi átok,
beteg valál s nem érzéd, oh magyar;
és jöttünk mi, a koalícióval,
mely ápol, meggyógyít és - eltakar.
Tiszát legyűrvén, küzdtünk a fazékért
és egybeforrt szívünk, agyunk, eszünk;
Nem bírt velünk a „darabont-szemétnép” -
s most Bánffy báró által elveszünk!
4.
Midőn riadtan kezdtünk leszerelni,
behúzván a dac tépett zászlaját,
jött Bánffy, br... hogy ő gyógyítja meg majd
e hosszú alkotmányos nyavalyát.
Ezer bajunk közt ő találta meg most
a formulát - ő lesz a foglaló;
s a koalíció örökre elvész,
mivelhogy - taktika nélkül való!
5.
Már ég az oltár, - Bécsig elvilágít,
és rajt a nemzet alkotmánya ég...
Föl újra nép! Föl tiltakozni, Pestre:
van birkapörkölt itt, ha köll, elég!
Oh, oltsuk e tüzet: - s ha nincs elég víz,
hadd folyjon rá patakban honfivér;
Mert az csak tűrhetetlen, hogy e Bánffy
ha Kolozsvárra megy, hát - Bécsbe ér?!
6.
Ha el kell buknunk, - hah, minő tanulmány!
ha Bánffy győz, - hah, minő áldozat!
Inkább pusztuljon el a szent alkotmány,
mintsem hogy néki adjunk igazat!...
A kibontakozást mi is akarjuk,
de hogy ő célhoz érjen, - nem, soha!
Mert élni, félni, fázni vaskezétől
nehéz sor ez és szörnyen mostoha.
7.
Hah, mily sivár jövő, ha újra ő jön,
ki kürtöl és lerogy a régi fal,
Ki nemzete szívét összhangba hozza
s megbékíti uralkodóival;
Ki győzni népét csellel is szorítja,
kit félve gáncsolunk, mivel igaz,
Ki sovinizmus lángját egyre szítja, -
elég... a példa fáj már: Bánffy az!
8.
Ha ő jön - a mi eszménk visszacsökken,
és szörnyen megnő az ő tábora;
A „Kisded makk” merész sudárba szökken
és megújul a „Tíz szobor” kora...
Kibékül ismét nemzet és királya, -
de hajh! mi akkor meg nem élhetünk!
Küzdjünk tehát, - mert Bánffy, br... halála:
ha nem a hon, - de a mi életünk!
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论