Bánffy föltámadása


- Szabadon, Arany János után -

1.

Pár szó nyilallott a hazán keresztül,
pár röpke szóban annyi rémület:
„Ha Bánffy ki nem rántja a hinárból,
az alkotmány - se hozzád, se tűled”...
Az első hír, midőn a szót kimondta,
önnön hangjától visszadöbbene;
Haját tépdeste a bősz honfi bánat;
„Nincs a koalicjónak istene!”...

2.

Emlékezünk: - remény ünnepe volt az,
mely minket e mély gyászba buktatott;
Andrássyt vártuk a husos fazékkal, -
és jött a hír: - Bánffy föltámadott...
„Föltámadt Bánffy” - Hah, hogy tündökölnek
e szörnyű hírre a havas mezők!...
S a koalicjó búsan megvonaglik:
- Élünk-e hát mi, hosszan éhezők?”...

3.

Megronta bűnöd és a régi átok,
beteg valál s nem érzéd, oh magyar;
és jöttünk mi, a koalícióval,
mely ápol, meggyógyít és - eltakar.
Tiszát legyűrvén, küzdtünk a fazékért
és egybeforrt szívünk, agyunk, eszünk;
Nem bírt velünk a „darabont-szemétnép” -
s most Bánffy báró által elveszünk!

4.

Midőn riadtan kezdtünk leszerelni,
behúzván a dac tépett zászlaját,
jött Bánffy, br... hogy ő gyógyítja meg majd
e hosszú alkotmányos nyavalyát.
Ezer bajunk közt ő találta meg most
a formulát - ő lesz a foglaló;
s a koalíció örökre elvész,
mivelhogy - taktika nélkül való!

5.

Már ég az oltár, - Bécsig elvilágít,
és rajt a nemzet alkotmánya ég...
Föl újra nép! Föl tiltakozni, Pestre:
van birkapörkölt itt, ha köll, elég!
Oh, oltsuk e tüzet: - s ha nincs elég víz,
hadd folyjon rá patakban honfivér;
Mert az csak tűrhetetlen, hogy e Bánffy
ha Kolozsvárra megy, hát - Bécsbe ér?!

6.

Ha el kell buknunk, - hah, minő tanulmány!
ha Bánffy győz, - hah, minő áldozat!
Inkább pusztuljon el a szent alkotmány,
mintsem hogy néki adjunk igazat!...
A kibontakozást mi is akarjuk,
de hogy ő célhoz érjen, - nem, soha!
Mert élni, félni, fázni vaskezétől
nehéz sor ez és szörnyen mostoha.

7.

Hah, mily sivár jövő, ha újra ő jön,
ki kürtöl és lerogy a régi fal,
Ki nemzete szívét összhangba hozza
s megbékíti uralkodóival;
Ki győzni népét csellel is szorítja,
kit félve gáncsolunk, mivel igaz,
Ki sovinizmus lángját egyre szítja, -
elég... a példa fáj már: Bánffy az!

8.

Ha ő jön - a mi eszménk visszacsökken,
és szörnyen megnő az ő tábora;
A „Kisded makk” merész sudárba szökken
és megújul a „Tíz szobor” kora...
Kibékül ismét nemzet és királya, -
de hajh! mi akkor meg nem élhetünk!
Küzdjünk tehát, - mert Bánffy, br... halála:
ha nem a hon, - de a mi életünk!


作者
厄爾諾·賽普

来源

https://github.com/elte-dh/poetry-corpus/blob/main/level1/Szep_14029/Szep_14029_0598.xml


报错/编辑
  1. 初次上传:李大侠
添加诗作
其他版本
添加译本

PoemWiki 评分

暂无评分
轻点评分 ⇨
  1. 暂无评论    写评论