Zichy Jenő bucsuja

(Zichy Jenő gróf megrendült egészsége helyreállítása végett Afrikába utazik.)

Isten veled hazám, bátrak hazája,

Isten veled te hölgy, sőt hölgyikék:

Én most huzamosabb tartózkodásra

A legsötétebb Afrikába mék.

Ha visszatérek, boldogulva, hon,

Új szépeket lássak aszfaltodon.

Hogy eltávozom e nehéz napokban

Édes hazám, ez, érzem, nem erény;

Tudom, bajod ezidőszerint sok van,

S ha itthagylak, hiányzom neked én.

De nemcsak honfi: férfi is vagyok,

S mint ilyet, erőm kissé elhagyott.

Az életnek amennyi bája, élve,

Illata, finom édessége van;

Költséget, fáradságot nem kimélve

Fürödtem benne hej, szorgalmasan.

S emellett a közért is lángolok -

Egy Zichytől ez igen szép dolog.

Karom ma záptojást ragadni gyenge,

S torkom nem bírja, sajnos, most a szót;

Érzem a rózsák töviseit rendre...

Adj hát hazám egy kis vakációt!

Isten veled, te felhős magyar ég -

Írd meg riporter: Afrikába mék.

Ah, Ázsiát már háromszor bejártam,

- Miről különben több művem beszél -

Bejártam, mint szakember, buzgón, bátran,

S boldogságom többek közt a veszély.

Az ősmagyart hiába kutatám -

De néhány új magyar lesz ott ma tán.

Hej, a nagy útnak kalandszomjjal telve,

Ujongva, frissen vágtam hajdanán...

Nyakam köré ma sál vagyon tekerve,

S a drága express ringat majd magán.

Mint szoknyavadászt kolportál Klió -

Ott más prédám nem lesz, mint víziló.

A fekete fehérszemélyek ottan

Pihenni hagyják szenvedélyemet,

Üdülök, míg kilókban gyarapodtam,

Míg munkabírón megtérnem lehet:

Míg ismételten szeretnem szabad

A szép hazát s a szép leányokat.

Isten veled hazám, kit úgy imádok,

Várj rám, míg veled ellenállhatok,

S ti ellenállhatatlan kicsi lányok,

Bocsássatok meg és... és várjatok!

Ha visszatérek, boldogulva, hon:

Új szépeket lássak aszfaltodon.