Alfonz dala

Alig vagyok tizennyolc éves

S máris spanyol király vagyok.

Ez velemszületett sajátság

És kötelesség ez a jog.

Uralkodónak készítettek

Elő engem. Ezt így muszáj.

Egy zöld jogász volnék csupán ma,

Ha nem volnék király.

Alig vagyok tizennyolc éves

S király vagyok, fenséges úr,

Kabátomon ragyog sok érem

És gond tüskéje sohse szur.

Aranypénzen pompázik arcom.

Bár nincsen rajta semmi báj -

Határozottan csúnya volnék,

Ha nem volnék király.

Király vagyok s egész világon

Nyilvántart engemet Klió,

Amit beszélek és csinálok,

Az született szenzáció.

Mesél a fáma rólam egyre

És ismer minden földi táj -

Ehhez zseninek kéne lenni,

Ha nem volnék király.

Király vagyok s utazom ebben,

Így szabja meg az etikett,

Fölkeresem Párisban, Bécsben

A bácsikat s a néniket,

S a perronon képemre mászik

Egy számmal egyenrangú száj...

Hej, kis grizettel csókolóznám,

Ha nem volnék király.

S midőn robog hintónk az utcán,

Bámúl ezernyi nagy tömeg,

De őrzi kétszerannyi rendőr

Tizennyolc éves bőrömet.

Fenyeget bomba, tőr, revolver -

A népnek nem tudom, mi fáj...

Jár-kelnék gondtalan, vidáman,

Ha nem volnék király.

De van egy szörnyű, rút merénylet.

Mit elkerülni nem lehet:

Király vagyok, tizennyolc éves

S már eljegyeztek engemet.

Mely a szerelemet is kikösse,

Az etikettben nincs szabály...

Varróleány után futkosnék,

Ha nem volnék király.

Menyasszonyom, kit rám kiszabtak,

Velem közömbösen rebeg.

S találgatom buzgón, hogy nálam

Vajjon hány évvel öregebb?

Ifjú vagyok, szeretni vágyom,

S módomban ez az egy nem áll...

Mily boldog zöld jogász lehetnék,

Ha nem volnék király!