Hetivers [17]

I.

Köszöntelek vígan, régi aera,

Oh kedves, vonzó hangulat -

Mit sajnosan rég nélkülöztünk:

A tisztelt Ház megint mulat.

Már oly unalmas volt a válság,

Oly száraz, szürke, istenem!

Az olvasót mi földerítse,

Nem volt poezis semmisem.

- De most forr, izzik, pezsg az élet,

Tavaszi lázban van a Ház;

Tevékeny újra már a csengő,

Amely a „nagy zaj”-jal csatáz.

Oh, nyájas olvasó, nem élvez,

Ha nyájasan olvassa ön,

Mint másznak itt egymás orrára,

S zúg becsületsértés, özön?...

A kiskorú új honatyáknak

Az alkalom már végre int:

Egyet-kettőt szűz-közbeszólnak -

És szerepelnek, mint a pinty!

Mulatunk... száz bajunk iránt ma

Az érdeklődés már laza -

A Ház a fő itt elsősorban,

S csak másodsorban a haza!...

II.

Fölemelék nyugdíjad nagyra -

Kisüti ám a fürge vajda,

S szavát ez ellen - oh Dezső -

Fölemeli a balmező.

Jól megérdemelt nyugalmadnak

A megtorlók nyugtot nem hagynak;

S a krokigyáros - képzelet

Folyton foglalkozik veled.

Letárgyaltak írásban - képben,

Oh, árva zsebkendő-vitézem,

Százszor megöltek... most pedig

Nyugdíjad is fenyegetik.

A nyugdíjat, mely kizárólag

Vígasza gyászos bukásodnak...

S a bús kérdést mos felteszem:

- Hát érdemes volt, Perczelem?!...