Hetivers [11]

(Arany János nyomán)

Sűrű sötét az éj,

Zúg az északi szél...

És hej, nem aluszik

Se cár, se a muzsik

(Utóbbi csikorog éhesen.)

„Ki az? Mi az?” „Vagy úgy:

Fordulj be és alúgy

Hatalmas, büszke cár:

A zavar majd eláll,

Elintézi Trepov.”

Mélyen a vár alatt Rendőr, kozák halad,

És néz kémlelve szét:

Ah, félti életét

Az anya és a cár...

„Miért zúg a tömeg?

Trepov nem ölte meg?”

„A nép, ó drága cár,

Nagyobbrészt halva már,

Csak még egy pár mozog...”

A bomba megszakad,

Nyílása tűzpatak -

S ki éppen arra mén;

A nagyherceg, szegény,

Száz kis darabra hull.

„Hah! Hol van, hol van ő,

Szergiusz, a dicső?”

„Már megvan a fele,

De sajnos, a feje

Nincsen, uram, sehol...”

Elmult a robbanás,

De készül bomba más.

S rémít cárt, Wladimirt

Gyakran, anonym írt

Ezernyi kis levél...

„Ó adj, ó adj nekem

Tanácsot, kedvesem!”

„Öless tovább, uram,

Amíg egy muszka van -

De alkotmányt ne adj!”

S tényleg nem ád a cár,

Szeretne adni bár...

Az istenadta nép

A tett terére lép -

S ő visszahívja Pált!...

„Messze még a halál?

Ó, bárcsak jőne már!”...

„Ne rettegj tőle, cár:

Hatalmad bizton áll,

Nem fogsz robbanni, nem...”

- Carszkoj-Szeloban így

Megy naprul-napra, míg

Egy szörnyű bomba jő:

Vladimir, cár: agyő!...

- S szabad lesz mind a rab!